Tempó kosárlabda
Kosárlabda
A kosárlabdában a "tempó" kifejezés arra utal, hogy a támadók milyen gyorsan igyekeznek előrevinni a labdát és dobási kísérletet tenni. Egyes csapatok inkább magas tempót tartanak fenn azzal, hogy amint labdát szereznek, azonnal végigsprintelnek a pályán, míg mások lassabb tempót szeretnek, és olyan játékokat hajtanak végre, amelyek kidolgozása meglehetősen sok időt vesz igénybe.
Tartalomjegyzék
Up-Time
A szurkolók szemszögéből izgalmas nézni a gyors támadójátékot, amelyet más néven "up-tempo" játéknak is neveznek. Az up-tempo labdabirtoklást előnyben részesítő csapatok gyakran próbálnak gyors betöréseket kezdeményezni, amelyek során a lepattanót megszerző játékos gyorsan továbbadja a labdát egy csapattársának, aki az ellenfél térfelére sietett. Ez a stratégia általában könnyű, nyitott dobási kísérleteket (pl. feldobásokat) eredményez, mivel a labda a kosár felé halad, mielőtt a védelem vissza tudna futni, és megfelelő pozícióba kerülne, hogy védje a dobót.
Lassú tempó
A lassabb tempójú támadások kevésbé lebilincselőek az átlagnéző számára, azonban a kosárlabda taktikai aspektusát kedvelő nézők általában jobban kedvelik ezt a játéksebességet. Azok a csapatok, amelyek lassú tempójú megközelítéssel támadják az ellenfél védelmét, vágások és labdán kívüli mozgások sorozatát használják arra, hogy elkülönüljenek és összezavarják a védelmet, ami ideális esetben egy védtelen játékos nyílt dobási kísérletét eredményezi.
Annak eldöntése, hogy melyik megközelítést alkalmazzuk
Az, hogy egy csapat gyors vagy lassú támadási tempót választ, elsősorban két tényezőtől függ. Az első a játékoskeret összetétele. Azok a csapatok, amelyeknek rengeteg gyors, atletikus játékos áll rendelkezésére, jobban járnak, ha gyors tempót használnak a védelem legyőzésére, míg a magassági előnnyel és több jó távoli lövővel rendelkező csapatok jobban teljesítenek, ha több passzt adnak a dobáskísérlet előtt.
A másik döntő tényező a tempó szempontjából az ellenfél védekezésbeli korlátai. Egyes csapatok agresszív védekezést játszanak, a labdakezelőt a labdabirtoklás teljes időtartama alatt ellepik. Mások konzervatívabban védekeznek, teret adnak a dobóknak, és távoli dobásokra kényszerítik a támadókat. A túlbuzgó védők érzékenyek a lassabb tempóra, a labda többször cserél gazdát, amíg a védelem valamelyik tagja "elalszik", és egy rövid pillanatra nem őrzi a feladatát. Ezzel szemben az óvatos védők nehezen tudnak védekezni a felpörgetett tempó ellen, mivel gyakran kapják el őket, amikor a támadó játékosok gyors mozdulatokat tesznek a kosár felé.
