A rövidpályás gyorskorcsolyázás története

A rövidpályás gyorskorcsolyázás a gyorskorcsolyázás egyik ágaként indult, amely eredetileg nem kapott nagy támogatást a nemzetközi közösségtől. Bár az 1932-es téli olimpián való debütálását nem fogadták túl jól, 90 évvel később a sportág ma már a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség (vagy ISU, amely az összes korcsolyasportot felügyeli) és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elismert programja.

Tartalomjegyzék

• Rövid pálya története
• A Short Track eredete
• Olimpiai rövidpályás történelem
• Főbb dátumok és tények Idővonal
• GYIK

Rövid pálya története

A rövidpályás gyorskorcsolya viszonylag új a téli olimpiai sportágak között. Ez azonban semmit sem von le abból a bűvöletből, amely a felemelkedését övezi. Olvasson tovább, hogy megismerje a rövidpályás gyorskorcsolyázás történetét.

A Short Track eredete

A rövidpályás gyorskorcsolyázás közel sem olyan régi, mint az eredeti gyorskorcsolyázás, amelyet a hollandok találtak fel a tizenharmadik században. 1905-ben a kanadaiak és az amerikaiak elkezdték gyakorolni a ma rövidpályás gyorskorcsolyázást. Az észak-amerikaiak nem azzal a szándékkal indultak útnak, hogy új sportágat indítsanak, de az erőforrások hiánya olyan körülményeket teremtett, amelyek gyakorlatilag elkerülhetetlenné tették ezt az eredményt.

Mint korábban említettük, a gyorskorcsolyázás már nagyon régóta létezik. Tulajdonképpen ez volt az a sportág, amelyre az észak-amerikaiak edzettek, amikor a rövidpályás gyorskorcsolyázás megjelent. A hagyományos gyorskorcsolyázáshoz nagyon nagy pályák szükségesek, hosszú egyenesekkel és finomabb kanyarokkal. A korcsolyázók egyszerre ketten versenyeznek, az egyik a belső, a másik a külső sávban. A megfelelő gyakorláshoz szükséges hely hiányában az emberek az Egyesült Államokban és Kanadában kénytelenek voltak kisebb pályákat használni. Ezek a kisebb pályák rövidebb egyenesekkel és szűkebb kanyarokkal rendelkeztek, ami megváltoztatta a korcsolyázók stratégiáját és megközelítését. Ez még inkább igaz lett, amikor elkezdtek kísérletezni azzal, hogy egyszerre több csoport induljon, nem pedig egyszerre csak ketten. A csoportos rajt a gyorskorcsolyázást fizikálisabbá tette, különösen mivel a korcsolyázóknak már így is meg kellett küzdeniük a kisebb pálya kihívásaival.

Olimpiai rövidpályás történelem

Ezek a különbségek elég jelentősnek bizonyultak ahhoz, hogy az európai csapatok ne induljanak a gyorskorcsolya versenyeken, amikor az 1932-es Lake Placid-i olimpiai játékokra a változtatásokat elfogadták New Yorkban. Ennek ellenére a gyorskorcsolyázás durvább stílusa, a tömegrajtokkal és ütközésekkel, tovább növelte népszerűségét. A sportágnak ez az agresszívebb változata rövidpályás gyorskorcsolyázás néven vált ismertté, és 1967-ben az ISU is elismerte. Nem sokkal később világszerte kezdtek csapatok alakulni, és évente nemzetközi versenyeket rendeztek. A rövidpályás gyorskorcsolyázás 1988-ban visszatért az olimpiára, de ezúttal saját néven és bemutató sportágként. Ezúttal sokkal könnyebben fogadták el, és a következő, 1992-es téli játékokon már a hivatalos olimpiai programba is bekerült.

Főbb dátumok és tények Idővonal

• 1905: Mikor kezdődött a rövidpályás gyorskorcsolyázás Észak-Amerikában?
• 1932: A Lake Placid-i olimpiai játékok gyorskorcsolya versenyszámai tömegrajtosak. Ez a fajta rajt végül a rövidpályás gyorskorcsolyázás védjegyévé vált.
• 1967: A Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség hivatalos sportágként ismeri el a rövidpályás gyorskorcsolyázást
• 1976: Megrendezik az első nemzetközi rövidpályás gyorskorcsolyaversenyeket.
• 1988: A rövidpályás gyorskorcsolya a calgaryi olimpiai játékok egyik bemutató sportága.
• 1992: A sportág az albertville-i játékok hivatalos olimpiai programjának része.
• 2006: Dél-Korea és Kína felemelkedik a torinói olimpián, kiszorítva a sportágat korábban uraló észak-amerikai csapatokat.

GYIK

Mi a rövidpályás gyorskorcsolyázás története?

Észak-Amerikában már 1905-ben részt vettek a később rövidpályás gyorskorcsolyázás néven ismert sportágban. Mivel a sportág egyre nagyobb teret nyert a kontinensen, az 1932-es olimpia szervezői úgy döntöttek, hogy az Egyesült Államokban és Kanadában népszerű jellegzetes tömegrajtot alkalmazzák az akkori olimpiai játékok összes gyorskorcsolya versenyszámában. Sok európai csapat elégedetlen volt a változtatással, és tiltakozásul bojkottot rendelt el. Ez volt azonban a kezdete a gyorskorcsolyázás és a rövidpályás gyorskorcsolyázás közötti szakadásnak. 1967-re az ISU a rövidpályás gyorskorcsolyázást valódi sportágnak minősítette, és az 1992-es játékokon a téli olimpia hivatalos részévé vált.

Ki találta fel a rövidpályás gyorskorcsolyázást?

Bár az indulás egyfajta baleset volt, a rövidpályás gyorskorcsolyázást kanadai és amerikai gyorskorcsolyázók találták ki. Az Egyesült Államokban és Kanadában a korcsolyázóknak nem volt elég helyük a gyorskorcsolya megfelelő gyakorlásához, ezért kisebb fedett jégpályákon edzettek. Ezek a kisebb pályák új kihívásokat jelentettek, mivel rövidebb egyeneseket kellett megtenniük a sebesség növeléséhez, és kevesebb idő állt rendelkezésre a szűkebb fordulókhoz. Mivel rájöttek, hogy valami teljesen új és izgalmas dologra készülnek, ezek az észak-amerikai csapatok folytatták a gyorskorcsolyázás ezen stílusának gyakorlását és versenyeztetését, ami oda vezetett, hogy a két országnak tulajdonítják a rövidpályás gyorskorcsolyázás feltalálását.

Hol kezdődött a rövidpályás gyorskorcsolyázás?

Nem pontosan tisztázott, hogy a rövidpályás gyorskorcsolyázás az Egyesült Államokban vagy Kanadában kezdődött-e először, de az ismert, hogy ez volt az első két ország, amelyik gyakorolta. Ezt szem előtt tartva a legegyszerűbb (és valószínűleg a legpontosabb) az észak-amerikai kontinenst a rövidpályás gyorskorcsolyázás szülőföldjének tekinteni.