Jégkorong stratégiák listája

A stratégia a kulcs a gólszerzéshez, a védekezéshez és a hokimeccsek megnyeréséhez. A csapatok különböző sémákat alkalmaznak a támadó- és védekező zónákban, valamint az erőjátékban és a büntetőpárbajban. A stratégiákat gyakran a meccsnapokat megelőző hét edzésein dolgozzák ki és építik fel. A stratégiák segítenek a csapatnak felkészültnek és összehangoltnak érezni magát a jégen. A játékosok nagyobb valószínűséggel helyezkednek el megfelelően, és jobban együttműködnek csapattársaikkal, ha hatékonyan használják a stratégiákat.

Tartalomjegyzék

• Jégkorong stratégiák listája
• Támadó zóna stratégiák
• Védekező zóna stratégiák
• Power Play stratégiák
• Hibaelhárítási stratégiák

Jégkorong stratégiák listája

A jégkorongban rengeteg stratégia van. Az edzőkön múlik, hogy olyan játékokat tervezzenek, amelyek stratégiai előnyt biztosítanak a csapatuknak az ellenféllel szemben. Íme a jégkorongstratégiák főbb típusai.

• Támadó stratégiák
• Védekező stratégiák
• Power Play stratégiák
• Hibaelhárítási stratégiák

Támadó zóna stratégiák

Amikor a csapatok a támadó zónájukban vannak, olyan stratégiákat alkalmaznak, amelyekkel nyomást gyakorolnak a védekező zóna játékosaira, és gólszerzési lehetőségeket teremtenek. A jégkorongban alkalmazott három leggyakoribb támadási séma az 1-2-2, az 1-3-1 és a 2-3.

1-2-2 felállás

Az 1-2-2 egy gyakori stratégia a támadó zónában. Ebben az egyik csatár az elsődleges csatár, a másik két csatár pedig mindkét oldal félfalát fedezi. A két védő alkotja a hátsó sort arra az esetre, ha az ellenfél képes lenne betörni a korongot a semleges zónába. Az elsődleges forechecker feladata, hogy rákényszerítse a védőt, hogy válasszon egy oldalt, ahová a korongot felviszi vagy felpasszolja. Amint az ellenfél védője kiválasztott egy oldalt, az adott félfalnál lévő csatár extra nyomást gyakorol. Ez a stratégia egyszerű, mégis hatékony, ezért népszerű választás minden korosztályú és képességű csapat számára.

1-3-1 felállás

Az 1-3-1 egy újabb stratégia, amelyet a csapatok a támadó zónában alkalmaznak. Az 1-2-2-höz hasonlóan az 1-3-1-ben is egy elsődleges forechecker nyomást gyakorol az ellenfél csapatára a támadó zónában. Két játékos nyújt támogatást mindkét félfalnál, általában egy csatár és egy védő. Egy harmadik játékos szintén a jég közepén helyezkedik el a félfal két játékosával egy vonalban. Ez a játékos, általában az egyik csatár, a jég közepe felé igyekszik nyomást gyakorolni minden játékra, ami gyakori taktika más stratégiák meghiúsítására. Ez a jég közepe felé irányuló nyomás a félfalnál lévő játékosok mellett elvágja az összes passzsávot és tiszta útvonalat, ha megfelelően hajtják végre. Ennek a stratégiának a gyengesége a védekezés mélységének hiányában rejlik, ami az ellenfél számára elszabadulásokhoz és páratlan emberhátrányokhoz vezethet.

2-3 Formáció

A 2-3-as stratégiát a támadó zónában ritkábban alkalmazzák, mivel rendkívül kényes egyensúlyt igényel az agresszivitás és a passzivitás között. Két előretolt játékos feladata a korong agresszív üldözése lent, míg a maradék három csapattárs a zóna tetején helyezkedik el. Ha az ellenfél képes feljebb vinni a korongot az egyik oldalon, akkor az azon az oldalon magasan játszó játékos leesik, hogy nyomást gyakoroljon rájuk. Ez azt eredményezi, hogy csak két játékos lesz a hátsó sorban, ezért ügyelniük kell arra, hogy ne legyenek túl agresszívek.

Védekező zóna stratégiák

A védekező zónában a stratégiák középpontjában a passzsávok elvágása, a korong nyomása és a cserék kikényszerítése áll. A védekező zónában alkalmazott három fő rendszer a zóna fedezés, az emberfedezés és az erős oldali túlterhelés.

Zóna lefedettség

A zóna fedezés a jégkorongban leggyakrabban használt védekező zóna stratégia. Ez azt jelenti, hogy minden játékos a jég egy meghatározott területét fedezi, függetlenül attól, hogy az ellenfél melyik játékosa foglalja el az adott területet. A két szélső a körök tetejéhez és a kék vonalhoz közeli területet fedezi, és keresi a lehetőségeket a korong kitörésére és az ellenfél védőinek fedezésére. A két védő a saját sarkukban lévő területeket fedezi egészen a kapu elejéig. Az a feladatuk, hogy nyomást gyakoroljanak a korongra, és megakadályozzák a kapu elejére történő passzokat. A center segít támogatni a védelmet, extra védőréteget biztosítva a sarkokban és a kapu előtt.

Ember lefedettség

Az emberfogás a jégkorongban kevésbé elterjedt, mint a zónafedezés, de néhány csapat még mindig alkalmazza. Ez a stratégia azt jelenti, hogy minden játékos a védekező zónában egy ellenfél játékosával áll össze, akit fedezni kell. Azok a csapatok, amelyek a man coverage egy változatát használják, a man és a zóna hibridjét játsszák, amely magában foglalja, hogy egy adott játékost egy adott védő követ.

Erős oldal túlterhelése

Az erős oldali túlterhelés olyan stratégia, amely az összes védekező játékost a támadó zóna egyik oldalára helyezi. Formáját tekintve hasonló a zóna fedezéshez, azzal a különbséggel, hogy minden játékos vízszintesen a jég egyik oldalára van eltolva. Az erős oldali túlterhelés célja, hogy megszüntesse a helyet a támadó csapat számára a korong mozgatásához és a lefordulások kikényszerítéséhez.

Power Play stratégiák

Erőjátéknak azt nevezzük, amikor egy csapat egy büntetés következtében emberelőnybe kerül az ellenféllel szemben. A támadó zónában különböző stratégiákat alkalmaznak a csapatok az erőjátékban, leginkább az esernyőt és a túlterhelést.

Esernyő

Az esernyő a támadó zónában alkalmazott erőjáték-stratégia, és a nevéhez hasonlóan alakú. Az esernyőnél két csatár van lent a támadó zónában, a másik három csapattársuk pedig a kék vonal közelében helyezkedik el. Ezt a stratégiát úgy tervezték, hogy passzsávokat nyisson, és lövéseket hozzon létre a magas résből, valamint a kapu előtti egygólos lövéseket.

Túlterhelés

A túlterhelés egy olyan erőjáték-stratégia, amelyet minden korosztályú és képzettségi szintű csapat használ. A túlterhelésben két védő játszik a kék vonal közelében, egy csatár a félfalnál, egy csatár a sarokban és egy a kapu előtt, mindannyian a jég azonos oldalán.

Hibaelhárítási stratégiák

Egy csapat akkor van büntetőpárbajban, amikor egy emberhátrányban van egy büntetés miatt. Ezután az a feladatuk, hogy stratégiailag védekezzenek, és különböző sémákat alkalmazzanak, hogy a korongot távol tartsák a hálótól. A leggyakoribb büntetőelhárítási stratégiák a doboz, a rombusz és a háromszög.

Box

A boxot a védekező zónában elsősorban akkor használják, amikor az ellenfél csapata túlterheléses felállásban van. A boxban a két csatár a magas résen és a ponton, míg két védő az alacsony résen, a kapu előtt helyezkedik el. Ennek a stratégiának az a célja, hogy elvágja a passzsávokat és megakadályozza a lövéseket a magasan fekvő területekről.

Diamond

A gyémánt egy másik védekező zónás büntetéselhárítási stratégia, amelyet általában akkor alkalmaznak, amikor az ellenfél csapata esernyő alakzatban játszik. A box-szal ellentétben a rombuszban csak egy csatár van a magas résben és egy védő a kapu előtt. A másik két csapattárs az egyes kezdőpontok közelében helyezkedik el, hogy megakadályozzák az egygólos gólokat. Ennek a stratégiának a fő célja, hogy az ellenfelet magasan a zónában fedezze, és megakadályozza az egygólos passzokat.

Háromszög

A háromszög egy védekező zónás büntetéselhárítási stratégia, amelyet akkor alkalmaznak, amikor a csapatok két játékossal kevesebbet játszanak egy 5 a 3 elleni forgatókönyvben. A háromszögben jellemzően két alsó védő fedezi a kapu elejét és az alsó játékteret, míg egyetlen csatár játszik magasabban a játéktéren, és megpróbálja elzárni a passz- és lövési sávokat. Mivel az 5 a 3 ellen ekkora hátrányt jelent, a háromszögben játszó büntetőjátékosok elsősorban a könnyű gólszerzési lehetőségek, például az alacsony résből leadott lövések és a gyűrűn keresztüli passzok kiküszöbölésére összpontosítanak.